Az ember ősidőktől kíváncsi az őt körülvevő dolgok, jelenségek magyarázatára, és szinte minden korban más-más, gyakran természetfeletti magyarázatot talált. Sokat köszönhetünk a babilóniaiak, a
főníciaiaknak, az ókori egyiptomiaknak a matematika, a csillagászat, a földrajzi ismeretek fejlesztéséért. Az olyan fontos dolgokat, mint a Nap, a Hold kelte vagy nyugta, a Hold változásai, a bolygók mozgása, már a babilóniaiak is pontosan megfigyelték, táblázatokat készítettek, s ennek alapján a jelenségeket előre is meg tudták jósolni. A görögök ezt tökéletesítették, a jelenségek rendszerezése, magyarázata, egyes esetekben matematikai leírása azonban az ókori görögöknél kezdődött. Maga a fizika szó is görög eredetű, a görög füzisz = természet szóból származik természettant jelent.
főníciaiaknak, az ókori egyiptomiaknak a matematika, a csillagászat, a földrajzi ismeretek fejlesztéséért. Az olyan fontos dolgokat, mint a Nap, a Hold kelte vagy nyugta, a Hold változásai, a bolygók mozgása, már a babilóniaiak is pontosan megfigyelték, táblázatokat készítettek, s ennek alapján a jelenségeket előre is meg tudták jósolni. A görögök ezt tökéletesítették, a jelenségek rendszerezése, magyarázata, egyes esetekben matematikai leírása azonban az ókori görögöknél kezdődött. Maga a fizika szó is görög eredetű, a görög füzisz = természet szóból származik természettant jelent.
A görögöknek voltak arról is elképzeléseik, milyen alkotórészekből állnak a testek. Négy őselemből (víz, tűz, föld, levegő), vagy egyetlen őselemből, a vízből, mint Herakleitosz állította, vagy hegyes, gömbölyű, könnyű, súlyos, stb. lassan vagy gyorsan mozgó részecskékből: atomokból, ahogy az atomista filozófusok (pl. Anaxagorasz, Arisztotelész) hirdették.
Az ókor egyik legnagyobb fizikusa és matematikusa Arkhimédész volt. Ő volt az első, aki először kapcsolta szervesen össze ezt a két tudományt. Munkásságát sok száz éven keresztül nem értették meg, csak a XVI. században jelent meg munkáinak első teljes kiadása. Kortársai viszont becsülték és csodálták.
Arisztotelész szerint míg az égitestek, mint “lelkes” lények, önmaguktól mozognak, addig a földi mozgásokhoz mindig valamely külső kényszerítő ok szükséges, s a mozgás fenntartásához ezen oknak szüntelenül hatnia kell.
Az ókor csillagászati ismereteit Ptolemaiosz foglalta átfogó rendszerbe: a világegyetem középpontjában nyugszik a Föld, a Földet körülveszi a légkör, s ezen kívül helyezkednek el a Hold, Merkur, Vénusz, Nap, Mars, Jupiter, Szaturnusz szférái (átlátszó kristálygömbök). Legkívül az állócsillagok szférái következnek.